|
Közös nevező: INDIA
Bianka 2011.04.10. 14:22
A 2011. március, 24. - május, 15-ig megtekinthető kiállítás megnyitó napján vettem részt, Kecskeméten, Katona József téren a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A témája India és a hétköznapjai. Keleti Éva, Benkő Imre, Olasz Tamás, és Szamódy Zsolt csodálatos fotóit lehet megtekinteni. A kiállítást az Indiai Köztársaság nagykövete, Mr. Gauri Shankar Gupta nyitotta meg. Hivatalos honlapja: http://fotomuzeum.hu
Közös nevező: INDIA
A 2011. 03. 24. - 05. 15-ig megtekinthető kiállítás megnyitó napján vettem részt, Kecskeméten a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A témája India és a hétköznapjai. Keleti Éva, Benkő Imre, Olasz Tamás, és Szamódy Zsolt csodálatos fotóit lehet megtekinteni. A kiállítást az Indiai Köztársaság nagykövete, Mr. Gauri Shankar Gupta nyitotta meg. Hivatalos honlapja: http://fotomuzeum.hu
Egy pár szót arról, hogy miként éltem meg a képek által nyújtott élményeket:
Valóság, nem az álom…
A körbe rendezett fekete-fehér képeken és a középen lévő színeseken is egyaránt az illúziók mögötti világot véltem felfedezni. Pontosan olyan élettér volt látható, mint amilyet a mai világnak kell tükröznie. Mindenhol a kissé mogorva, figyelő tekintetek áradata ragadott el. Ahogyan az egyik képre tekintünk, rögtön a fotóművészek helyében érezzük magunkat, teljesen átlényegülünk. Olyan, mintha belecseppennénk a történésekbe, mintha elhajtana mellettünk az a bizonyos kocsi, vagy mellettünk sétálna el a beszélgető tömeg. Halljuk a zsongást, érezzük az illatokat.
Az emberi összetartás is felfedezhető: a család jelentősége. Az öltözékekben, szokásokban még mindig mélyen ott lapul a hit ősi tradíciója. Zárkózott külső, ahogy az emberek megmártóznak a Gangesz reménykeltő hullámaiban, s ez által testük-lelkük egyaránt megtisztul.
Néhány kép harmadát az alul elhelyezkedő emberek tevékenysége, fölülről pedig a maradék teret üresség, folyó fedi be. Ezek a képek felélesztik bennem a reménynek hagyott tágas helyet. A hit mámorát, van még hely nekünk, tudunk mit tenni!
„Nekünk ez az élet, nem kellenek plusz dolgok, gazdagság” – felém ezt sugallja.
Nem is igazán a képek nagyszerűsége fogott meg, inkább az-az élet és igazság, ami átárad belőlük.
India átalakuláson megy végig, némi hanyatlás a kultúrájukban, mégis az összetartás, a zsúfolt kis utcák makacsul tartják magukban az örök indiai színvonalat.
Hát igen… a tehén kultusz! Az utcákon sorok akadnak meg. Tiszteletet élveznek, a hagyomány zálogai. Egy szent állat, szinte már logóvá vált Indiában.
India egy terület, teli kontraszttal, csupa-csupa ellentéttel. Itt találhatók a legnagyobb hegyek, leggyönyörűbb építmények, a leghosszabb, legnagyobb folyók, leggazdagabb emberek, egyszerűen: fényűző. Mégis India alján ott vannak a kis poros utcák, ahol a földön fekvés már minden napos, zsúfolt kis családok éheznek, semmissé válnak a nagyok szemében…
Mindennek vagyunk Mi a közepe,
Mégsem vagyunk mi semmik se…
India reggel, India este…
Volt egy kép, amin egy indiai utca volt az éjszakában, kis lámpafénnyel. Ugyan az. Míg a legnagyobb városokban reggel a füst, köd, az autózaj mutatkozik meg, és este pedig a fényűző lámpák olyan hatást keltenek, mint a csillagos ég, addig India az India marad minden percben.
A csöppnyi sivárságon belül, amit említettem, van azért élet, még hozzá színvonalas! Remélem, hogy sosem fog eltűnni.
Sok, India SOK!
Egyik legősibb civilizáció,
Építészete választékos,
Spirituális téren tág,
Legmagasabb hegyek,
Legnagyobb folyók,
Gazdag, szegény emberek egyaránt… 1000 arcú ország.
India és Kecskemét közt ezzel a kiállítással mélyült a jó kapcsolat is. A magyar temperamentum, szokásaink hasonlósága eleve egy kapcsot ad a területeinknek. A gazdasági légkör is erősödhet. Mindannyian reméljük, hogy a két ország kölcsönösen tud majd együttműködni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
